Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2008.12.27

 

eg újabb böffenet anonimus barátunk tollából :)

Mi is az a BSA?

Ilyen nevű szervezet Magyarországon sincs bejegyezve. Létezik ugyan egy magyar nyelvű honlapja, sőt, vannak magyar alkalmazottai is a szervezetnek, amelyről sokkal többet az országhatárt képzeletben átlépve sem tudhatunk meg...

Annyi bizonyos, hogy néhány nagy szoftvergyártó cég áll a hátterében, deklarált célja pedig az úgynevezett illegális szoftverhasználat elleni küzdelem. Nem hatóság tehát, hanem amolyan multinacionális érdekvédelmi szervezet. Védi a szoftvergyártók érdekeit (csak azokét), a törvényességet, a jogszerűséget hangsúlyozva. Csakhogy látni fogjuk, a valóságban itt törvényességről csak érintőlegesen lehet szó. Alapvető jogállami elv, hogy jogtalanság, törvénytelenség még a törvény érdekében, a törvényesség helyreállítása érdekében sem követhető el. A hírből viszont az is kiderül, különösen az adatvédelemre a nyár belpolitikai eseményei kapcsán különösen érzékennyé vált fül számára, hogy a PC forgalmazók cégek adatokat szolgáltattak a BSA-nak üzleti partnereikről, azok vásárlási szokásairól... Érdekes volna ismerni az adatvédelmi ombudsman állásfoglalását...

De figyeljünk tovább: a BSA, ígérete szerint, az általa gyanúsnak vélt cégeknél szigorú vizsgálatot kezdeményez majd. Mint jeleztem, semmilyen szervezet nincs Magyarországon BSA néven bejegyezve, hatósági jogkörrel rendelkező pedig még úgy se... Nincs is szüksége erre a jogkörre: ott vannak a készséges magyar hatóságok. De még a hatóság is csak alapos gyanú esetén indíthat(na) vizsgálatot. Az meg csak nem tekinthető alapos gyanúnak, ha egy cég oda teszi a BSA levelét, ahová az való: a szemétkosárba... Az eddigi tapasztalatok azonban ellentmondanak ennek a vélelemnek. A szoftver-jogtisztaság területén az elmúlt években tapasztalt meglepő hatósági aktivitás magyarázatául két megoldás szolgálhat: ? 

a jogosulatlan szoftverhasználat társadalmi veszélyessége - legalábbis a rendőri és belügyi szervek mindenkori irányítói szerint - messze meghaladja a rendszerváltás óta mélyrepülésben lévő közbiztonság, a növekvő bűnözés, a kábítószer kereskedelem, a gépjárműlopások, a felderítetlen bankrablások, rablógyilkosságok, a szemünk előtt tevékenykedő bűnszövetkezetek, az előttünk zajló maffia-leszámolások stb. stb. stb. fenyegetését. ?

a fentiekben felsorolt bűncselekmények (meg amelyek kimaradtak a felsorolásból) csak a magunkfajta kétkedők, örök elégedetlenkedők számára léteznek, és hazánkban a jogbiztonságot már tényleg csak a jogosulatlanul e-mailezők, másolt programmal szöveget szerkesztők stb. tevékenysége fenyegeti. Mindenesetre más magyarázatot nehéz találni arra a kétségtelen tényre, hogy a létszámhiánnyal küzdő, a felderítettségi - pontosabban felderítetlenségi - mutatók tekintetében évről-évre negatív rekordokat döntögető magyar rendőrség milyen meglepő készséggel bocsátja technikai (és jogi!) eszközeit, személyi állományát egy külföldi érdekeltségű érdekvédelmi szervezet rendelkezésére... Vajon melyik magyar állampolgár, szervezet, gazdasági társaság stb. részesülne ilyen kitüntető rendőrségi figyelemben?

- Az átlagpolgár számára a rendőrség az a �hatóság�, ahol ma megteheti a feljelentést a kirámolt lakása, az ellopott autója, a feltört - újabban felgyújtott - nyaralója stb. ügyében, és ahonnan úgy kapja meg 30 nap elteltével az eredménytelen nyomozás lezárásáról szóló határozatot, hogy ügyének tényleges felderítése érdekében egyetlen hatósági lépésre sem kerül sor.

- A BSA hívására viszont a rendőrség házhoz megy, kutatni is, ha az kell, miközben szolgál és véd... kit is?

Külön tanulmányt igényelne a rendőrség e téren tapasztalható szakmai tájékozatlansága. Jogtalan szoftverhasználatnak ugyanis a szoftver tényleges használata bizonyul, vagyis a jogosulatlan telepítés (installáció). A telepítőkészletek puszta birtoklása, netán másolása nem tekinthető bűncselekménynek, ilyenekkel valamennyi szakember, profi és amatőr informatikus rendelkezik. A mi rendőreink viszont megbilincselve vezetnek el egyetemistákat csak azért, mert az Internetről letöltött shareware és freeware szoftvereket találtak kollégiumi szobájukban.

Persze a független magyar bíróság is hozott már szakmai körök által nevetségesnek tartott elmarasztaló ítéletet...

Valószínűsíthető, hogy a rendőrség e téren tapasztalható kivételes aktivitása nem a véletlen műve, hanem minderre a mindenkori belügyi vezetés jóváhagyásával, netán a belügyminiszter vagy a magas politikai körök kifejezett utasítására kerül sor. Nem is volna ezzel baj, ha a nevezettek hasonló következetességgel követelnék meg a jogszabályok betartását a BSA által képviselt multik érdekeltségi körébe tartozó cégektől, az azok holdudvarában működő vállalkozásoktól és az egész számítástechnikai-informatikai iparágtól. De valamilyen rejtélyes okból a létező jogszabályokat sem alkalmazzák velük szemben következetesen, sőt, számos esetben a jogalkotó más iparágban elképzelhetetlen előnyt biztosít számukra a fogyasztóval, vevőikkel szemben.

.............................................................................................................................................

     A fogyasztó egyetlen termék estében sincs úgy kiszolgáltatva gyártónak, forgalmazónak, mint a szoftverek esetében. Senkinek nem tűnik fel, hogy a más termékek esetében használt terminológia ezen a területen értelmetlenné válik, noha a szoftvergyártó cinikus következetességgel alkalmazza. Ha egy színes televíziót, esetleg hűtőgépet vásárolunk, a gyártó - az érvényes jogszabályok alapján - köteles legkevesebb két év garanciát vállalni, továbbá 8 éven keresztül alkatrész-utánpótlást, szervizt stb. biztosítani a �nagy értékű� berendezéshez. Ha a meghibásodásra, rendellenes működésre tervezési, gyártási hiba következtében kerül sor, akkor a gyártó a garanciális időn túl is felelősségre vonható, a rendellenes működésből eredő kár esetén kártérítésre kötelezhető.

     A szoftvercégekkel más a helyzet. A jogszabályok hiányosságai miatt rájuk a fenti szabályok nem vonatkoznak. Tehát egy kettőszázezer forintos office csomagra - szemben a 60 ezer forintos TV-vel vagy fagyasztóval - elegendő egy év garanciát vállalni. Pontosítsunk: mit is? Hiszen a szoftver nem tud elromlani: a program, ha hibás, akkor eredendően is rossz volt, az algoritmus már keletkezésekor is magában hordozta a hibás működés lehetőségét és leginkább egy gyári rejtett hibához hasonlítható. Mint mikor az ismert autómárkáról kiderül, hogy tankolás közben - sztatikus feltöltődés miatt keletkező szikrától - hajlamos kigyulladni és leégni. És a gyár ilyenkor - no nem a szoftvergyártó, hanem az autógyár - visszahívja, és díjmentesen kijavítja valamennyi eladott példányban a végzetes hibát. A szoftvereknél gyári hibákat jó esetben egy-két javító csomag (service pack) követi, ezek tapasztalat szerint csak a hibák egy részét orvosolják, és ritka az a szoftver, amelynek egy adott verzióját 2-3 évnél tovább támogatná (supportálná) a gyártó. De a szoftvergyártó arra sem vállal garanciát, hogy a szoftver helyesen működik, sőt, hogy egyáltalán működik. A szoftver hibás működéséből eredő kárért ugyanis a gyártó semmilyen kártérítési felelősséggel nem tartozik. A szoftverekkel kapcsolatban nincsenek kötelezően betartandó műszaki szabványok, nincs hatósági minőségellenőrzés, nincsenek forgalmazási kötöttségek előírások. Nem tudjuk, mit csinál a háttérben, milyen adatokat szolgáltat rólunk, felhasználókról pl. az elektronikus regisztráció során. A legtöbb szoftvergyártó azt a jogszabályt sem tartja be, hogy termékéhez teljes körű magyar nyelvű dokumentációt csatoljon.

..............................................................................................................................................

Érdekes egy kevés figyelmet szentelni az illegális szoftverhasználat miatt az iparágat érő kár sokat hangoztatott állítólagos mértékéről is. A BSA és a gyártók által publikált adatok csillagászati összegekről szólnak. Valahol azonban ez az állítás is sántít: kiindulásul ugyanis mintha azt feltételeznék, hogy a szoftvereket jogtalanul használók valóban megvásárolnák a méregdrága termékeket. Holott az albérletre valót nehezen összekuporgató egyetemista vélelmezhetően inkább lemond az otthoni szoftverhasználatról, mintsem százezreket fizessen egy irodai szoftvercsomagért. Ez esetben viszont a gyártót bizonyítható kár nem éri. A jogszabályok szerint pedig a mindenkori károsultnak kell(ene) bizonyítani az őt ért kár mértékét... Nehéz lenne még egy iparágat találni, ahol - úgy a jogalkotással mint a jogalkalmazással - ilyen kivételezett bánásmódban, ilyen egyoldalú jogvédelemben részesíti a gyártót az állam, gyakorlatilag teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a fogyasztók érdekeit, és nem egy esetben szemet huny az iparágra is alkalmazható és - alkalmazandó - egyéb szabályok, előírások felett. A miértre nem könnyű magyarázatot találni. Nem véletlen, hogy a világ leggazdagabb embere az általa életre hívott a mai szoftveróriás segítségével vált néhány év alatt csóró egyetemistából multimilliárdossá. A lehetséges okok közül ezért semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni az iparág mindent felülmúló profittermelő képességét.

Egy szoftvertermék adott esetben kétségtelenül dollármilliókba kerülő kifejlesztése után a tényleges gyártás gyakorlatilag a CD-k másolására korlátozódik. Ennek megfelelően a termelési költségek - különösen a termék piaci árához képest - elhanyagolhatóak. A fejlesztési költségek megtérülését követő további forgalmazás így gyakorlatilag extraprofitot eredményez. Ez a jövedelmezőség még tovább fokozható a termék mesterséges javításával, az újabb és újabb, egymással lehetőleg minél kevésbé kompatibilis változatok piacra dobásával. E téren nehezen bizonyítható, de annál nyilvánvalóbb együttműködés figyelhető meg a hardvergyártókkal is.</p>